Talán azzal kezdeném, hogy azt vettem észre, ugyan nem mindenkinek, de sok embernek ez egy mumus! Mármint, ha átlépjük a mágikus 30 órát…
Amit részben meg lehet érteni, hiszen nyilván több óra = több pénzkiadás, de vannak akik nem a pénzt sajnálják, mondván “csak egyszer tanulok vezetni az életben, megadom a módját, nem sajnálom magamtól a plusz órákat, hiszen később a szeretteim, gyermekeim, és a saját életem múlhat a vezetési tudásomon, döntéseimen”… De még nekik is megfordul a fejükben, hogy “ezek szerint nem vagyok elég jó, béna vagyok, stb.” Pedig nem kéne aggódni, attól csak rosszabb.. Ezt csak a szüleink, barátaink, osztálytársaink, és bizony sokszor a saját magunk felé állított megfelelési kényszer mondatja velünk! A 30 óra a vizsgára bocsátás MINIMÁLIS kötelező óraszáma (hozzáteszem, a 80-as évek óta, amikor még negyed ennyi autó, és vele együtt dilettáns volt az utakon), magyarán, lehet több órát is venni, ha szükséges a magabiztossághoz!
Egy kicsit segítek: a Közlekedési Hatóság statisztikai adatai szerint, az emberek átlagosan 45-50 órát vesznek, mielőtt elmennek az ELSŐ vizsgájukra!
Mondom tovább:
többek között azért nem tud teljesülni, mert nem lehet levezetni 580 km-t 30 óra alatt BUDAPESTEN, ez általában 40 óra környékén teljesül…
(nincsenek olyan távolságok, mint vidéken, és bár van országúti vezetés, nem lehet állandóan autópályára vinni a tanulókat, mert nem tanulják meg a városi közlekedés fortélyait, vizsgázni is itt kell, jobbkezes utcák, 30-as zónák stb…)
De tudni kell, hogy egyéni képességek is befolyásolhatják az órák számát, mint például:
Nem vagyunk egyforma szenzomotoros képességekkel megáldva! Ez annyit jelent, hogy a mozgató és érzékelő szerveit nem mindenki tudja olyan könnyen összehangolni, a kéz-láb koordináció nem olyan jó… (sportolók, táncosok, dobosok, varrónők, zongoristák, stb. egyértelmű előnyben vannak…) Ahogy idősödünk, egyre nehezebben tanulunk, sajátítunk el új ismereteket (sajnos), főleg egy ilyen komplex dolgot, mint az autóvezetés, vagy ilyen a motiváció hiánya, nekik nagyon nehezen megy (van aki úgy jön vezetni, hogy nem is ő akarja igazán, szülők, vagy férj/feleség behatására, kényszerből csinálja), vagy egyszerűen, van akinek sok magánéleti problémája van, és nem tud eléggé koncentrálni, ebben az időszakban…
A cél az volt, hogy eloszlassunk tévhiteket, félelmeket, mert a jó oktató nem akar „lehúzni” senkit, nekik az az érdekük, hogy meg legyetek elégedve, és az életben maradáshoz, és a forgalmi vizsgához szükséges minimum szintet hozni tudjátok!
Gondolom mondanom sem kell, nekünk is vannak gyermekeink, szeretteink akik kint közlekednek az utakon… Így is elég sok „nagy tudású” van már, nem szeretnénk szaporítani őket!
Ezzel együtt, megtörténhet, hogy azt érzitek nem tanít valaki jól (titeket, másoknak ő a legjobb), vagy nem jöttök ki valakivel (olyan ember nincs, aki mindenkivel kijön), akkor szóljatok bátran, eddig is, és ezután is orvosolni fogjuk a problémát…